Most, hogy már minden anya tud róla, és már eltelt egy hét is azóta, merek a szárítótüzünkről is írni.
A címbeli szárítótűz nem valami bibliai tisztítótűz analógia, egészen szó szerint kell érteni, múlt hét vasárnap kigyulladtak a ruháink a szárítóban.
A történet röviden: Zsuzsi épp szemben állt a mosógép-szárítógépet takaró ajtóval, amikor egy nagy kék villanást látott, ami jó nagy hanggal is járt. Mikor kinyitotta a szárítót, akkor pedig azt látta, hogy égnek benne a ruhák... Gyorsan lekapcsoltuk az áramot, majd mivel másunk nincs, én egy tál vízzel, Zsuzsi egy vizes törölközővel oltotta a ruhákat. Szerencsére nem lett nagy baj, leginkább Zsuzsi ruhái bánták, meg lett egy égett folt a szőnyegen.
Utólag visszagondolva úgy nézett ki, mint egy kis kandalló... Persze jól megijedtünk, először a tűztől, következőnek pedig az esetleges (leginkább anyagi) következményektől.
Az irodában nem nagyon voltak meglepődve (lehet nem először történt...), a szárítót rögtön kicserélték, a biztosításunkat lemásolták, és ennyiből állt az ügyintézés. Zsuzsi maradt otthon várni az új szárítót, és meg is kérdezte a szerelő fiúkat, hogy amúgy mit tehettünk volna / tehetünk a jövőben az ilyen elkerülésére. Az igen megnyugtató válasz: semmit. Azóta voltam megint az irodában, és kérdeztem, hogy biztos nem kell-e semmit ügyintéznünk, de eléggé úgy tűnik, hogy ők sem szeretnének ebből ügyet. Lehet jobban megéri nekik, ha nem marad hivatalos nyoma az esetnek.
Azóta tegnap szárítottunk először. Az első szárítás alatt csak kétszer nyitottam ki közben, hogy minden rendben van-e, és ürítettem ki a szöszgyűjtőt, de a második adagnál már kibírtam, és nem nyitogattam :D
Az egész eset kapcsán utánaolvastunk, és azt találtuk, hogy a szárítótüzek nem ritkák...
Szóval szerencsésen megúsztuk, és már pótoltuk az elégett ruhák nagy részét.
