Következő bejegyzésünket az itteni eddigi kulturális tevékenységünknek szenteljük, amiben beszámolunk első múzeumlátogatásunkról, valamint könyvekhez, filmekhez és zenéhez kötődő új élményeinkről. Mivel számomra a popkultúra a kultúra szerves részét képezi, zombistól, horrorostól, mindenestől, lehet, hogy lesz, akinél a bejegyzés egyes részei kicsapják majd a biztosítékot kultúra-definíció szempontból. De hát, ilyen ez az Internet-éra. :) Figyelem, a műsorszám termékmegjelenítést tartalmaz!
1. Múzeum
Szóval, múlt hét vasárnap ellátogattunk a University of Nebraska State Museum-ba. A múzeum az egyetemhez tartozik, természettudományi jellegű, és így néz ki, előterében egy csini mamut:
Ez a múzeum ad otthont a Mueller Planetáriumnak is, ez volt látogatásunk elsődleges célpontja, kis bemelegítés a tervezett „majd-mikor-megyünk-a-NASA-ba” kirándulásunkra. Vasárnap délután 2-kor kezdődik ott a program, úgyhogy gondoltuk jó lesz, ha fél 2-re odaérünk. És emiatt majdnem le is késtük, mert, mint a fenti képen is látszik, iszonyú nagy sor volt. De végül bejutottunk, az egyetemi kártyánknak hála a múzeumi belépő ingyenes, a planetáriumi show plusz 3 dollár/fő. A műsor egyébként klassz volt, a meteorokról és az üstökösökről tanultunk sok szép érdekes dolgot. Utána pedig felvetítették a téli égboltot, és megmutogatták, hogy itt Nebraskában mi mindent láthatunk télen az égen, és ezeket hol kell keresni. Maga a planetárium sokkal-sokkal kisebb, mint a pesti, de azért így is jó móka volt. Ennek az előterében is van kis kiállítás, ahol láttunk igazi holdkövet:
Egyébként a nagy sor oka a bejáratnál az lehetett, hogy a hétvégén nyílt meg egy új kiállítás, TITANOBOA címmel. Na most, mint kiderült ez úgy értelmezendő, mint Titano Boa, vagyis egy marha nagy őskori kígyó, nem pedig Titan Oboa, ami az én első olvasatom volt. :) Itt van róla egy kép, épp egy krokodilt fogyaszt, és szerencsére ma már nem találkozhatunk ilyesmi méretű kígyóval. Kövezzetek meg, de szerintem ez csak mérsékelt szomorúságra ad okot. :)
A múzeumon egyébként nem értünk végig, a legfelső emeletére még visszatérünk, addig is álljon itt a teljesség igénye nélkül néhány kép arról, mi mindent láttunk ott eddig.
Először is, van nagy őskori gyűjtemény, mamut- meg dínócsontvázak, fosszíliák, ilyesmi. A lenti képeken a következők láthatók: 1: Ati egy mamut-csontváz előtt pózol 2: Zsuzsi egy őskori hal előtt pózol, és azt fontolgatja, vajon allergén volt-e. 3: Ez egy darab (elvileg) igazi fosszília, amit meg lehet érinteni. Mivel a kinézete alapján szerintünk közegészségügyi kockázatot hordoz, mi nem fogtuk meg, de megnéztük, milyen koszos.
Aztán, volt ez tök vicces kis képsorozat a szárazföldi élet kialakulásáról:
Voltak még nagy, undi bogarak és apró, cuki polipok:
Láttunk még sok-sok állatot a világ minden részéről, meg jó sokat azok közül, amik Nebraska-ban élnek vagy éltek, meg hatalmas törzsű fát, és azt is megtudhattuk, hogy néznek ki a háziállatok csontvázai (a kecske szerintem tök ijesztő):
A múzeummal kapcsolatban nagyon érdekes különbség az otthon tapasztaltakhoz képest (nem tudom, mennyire általános ez itt), hogy nagyon gyerekbarát. Családostól jönnek az emberek, apró csecsemőktől kezdve a totyisokon át a nagyobbacska kisgyerekekig minden van, és nyugodtan szaladgálhatnak, meg kiabálhatnak, nem szól rájuk senki. Szerintem ez tök jó, bár tény, hogy megállni egy-egy vitrin előtt elolvasni, mi van benne, nem opció, mert elsodor a tökmag-áradat. :) Mindenféle interaktív játékok is vannak, amivel játszhatnak a gyerekek, pl. találd meg az állatokat a fűben, meg rakd ki a dínócsontvázat puzzle-darabokból, meg mérd le mérőszalaggal, milyen nagy a mamut, meg ilyenek. Mondjuk szerintem nem csak gyerekeknek valók a játékok. Ez csak ilyen városi legenda. :) Például itt van egy nagyon érdekes kis játék, ahol az élőhelynek megfelelő állatokat kell összerakni:
Végül, van itt egy szép kis ajándékbolt, ahol hagyjuk mennyiért vásároltunk mindenféle nélkülözhetetlen dolgot (pl. múzeumos vizespalack, apró, tojásból kikelő teknős (műanyag), űrhajós hűtőmágnes, stb.). És itt is dívik a kis érmepréselő szuvenírgyártó gép. Van olyan érménk? Naná! :)
2. Könyvek
Akik ismernek minket, tudják, hogy a létezésünk egyik alapeleme a könyv. Itt is, amint megérkeztünk, az egyik első utunk a beköltözés után könyvesboltokba vezetett. Először, Shyamali javaslatára ellátogattunk egy használt könyveket árusító boltba, aminek a neve nagyon cuki: A Novel Idea (aranyos szójáték, idea=ötlet, a novel pedig jelent újat és regényt is). Nagyon klassz hely, alig lehet mozdulni a sok könyvespolctól. Vagyis tökéletes. És olcsó is. :) Aztán voltunk még egy nagyobb, az otthoni Libri-Alexandra kategóriába eső helyen, a Barnes&Noble-ban. Hát az valami gyönyörű! :) Be is vásároltunk, hogy hogy visszük haza, még nem tudom. Kedden megint megyünk, mert érkezik a Dan Wells féle Partials trilógia harmadik része. :) És kivételesen nem kell heteket/hónapokat várnom rá. Jeeee. :) És a többiek, miután megkértem őket, adtak nekem egy szép kis listát a must-read amerikai irodalmi művekről, úgyhogy most azokat olvasom felváltva a saját kis Goodreads-en összeállított olvasmánylistámmal. (A Goodreads egyébként egy nagyon király weboldal, a könyvek IMDb-je.)
Aztán arra jutottunk, hogy költséghatékonyabb lenne és csomagkímélő, ha inkább könyvtárba járnánk, úgyhogy elmentünk és beiratkoztunk a helyi városi könyvtárba. Ez úgy néz ki, hogy a városban több helyen vannak épületei, mi eddig a központit preferáljuk (mármint eddig mindkétszer). A tagság lincolni lakosoknak ingyenes, és mivel a jogsinkban lincolni cím van, mi is azok vagyunk. :) A könyvtár nem nagy, de mint tudjuk, sok jó könyv kis helyen is elfér. Nagyon tetszik nekem, hogy a legtöbb könyv keményfedeles és be vannak csomagolva celofánba, így a borítójuk is rajtuk lehet, és nem szakadozik szanaszét. És cukin csörög, miközben olvasod. :) Egy példa látható a lenti képen. Mellette a tagsági kártya figyel, a hátulján vonalkód, és van ilyen kis self-check-out asztal, ahol beolvasod a vonalkódod, aztán a könyveid vonalkódjait, aztán egy kis érintőképernyőn kiválasztod, hogy kinyomtassák vagy el-e-mailezzék a bizonylatot. Tök jó móka. :)
3. Filmek és zene
Ati kevésbé, én annál inkább a filmeknek is nagy rajongója vagyok. Namost, Amerika a filmnézés Kánaánja, ami nagyrészt a (teljesen legális) filmnéző oldalaknak köszönhető, melyek közül a legnépszerűbb a Netflix:
Havi 8 dollárért (kb. 1600 Ft, tehát nem sokkal több, mint otthon egy mozijegy) annyi filmet és sorozatot lehet rajta nézni, amennyit nem szégyellsz és az első hónap ingyen van. Ez alatt az első hónap alatt azt hiszem kb. 30 filmet és 4 évad Gossip Girl-t tekintettem meg. :) Nem tudom, hogy mire hazamegyünk meg tudom-e nézni a Watchlist-emen szereplő kb. 230 filmet és 6-8 sorozatot, de mindent el fogok követni az ügy érdekében. :) Szóval ez egy zseniális találmány, imádom, mielőtt hazamegyünk, valahogy rá kell vennem az üzemeltetőket, hogy itt az ideje betörni a közép-európai piacra.
Egy másik, filmekhez kötődő élmény, hogy életemben először végig tudtam nézni az Oscar gálát elejétől a végéig, egész egyszerűen mert még ébren voltam. :) Jaj, olyan szép volt! (sóhaj) Remélem eljutunk Los Angeles-be, amíg itt vagyunk, mert hát Hollywood-ot és a Universal Studios-t látni kell! Visszatérve az Oscar-ra, itt van a híres selfie, ami a gálán készült, és kinyírta a Twittert. Észrevesztek rajta valami különöset?
Megoldás: a háttérben ott figyel Herbie Husker, a UNL focicsapatának egyik kabalája, illetve több színész le van cserélve egyetemi emberekre (ne kérdezzétek, kik ők - a hátsó bácsi az egyetemi Chancellor, az elsőre nincs ötletem). :) (Forrás: UNL Facebook oldala) Long live Photoshop! :)
A zenehallgatásról: van itt egy másik remek találmány, a Spotify:
Ez egy online zenehallgatós oldal, regisztráció után le kell tölteni egy asztali alkalmazást, és abban lehet mindenféle zenelistákat összeállítani. Szinte minden van, még magyar dolgokat is találtam, pl. Vad Fruttik, Ákos és Nox is van fent, sok más egyéb mellett. És tök ingyen van, annyi az ára, hogy kb. 5 számonként kötelező meghallgatni egy reklámot. Van prémium, fizetős verziója, ahol le is töltheted a dalokat, és nincs reklám, de anélkül szerintem megleszünk. :)
4. Még egy kis popkultúra
Van itt az egyetemen egy előadás-sorozat, SciPop Talks a címe. A lényege, hogy bemutassa, hogy találkozik a popkultúra és a tudomány. Szerdán részt is vettem az egyiken, ami arról szólt, hogyan lehet túlélni a zombi apokalipszist a kémia segítségével. :) Az ötlet tök jó, de az előadó rettenet volt, meg kicsit szíven ütött, hogy a zombi apokalipszist úgy tárgyalta, mint kézzelfogható tényt, ami valamikor a közeli vagy távoli jövőben biztosan bekövetkezik. Na ezzel mondjuk nincs egyedül, mert mutatta, hogy az e-bay-en lehet kapni zombi túlélő felszerelést. 30 dollár, van benne 3 napra való víz(!), élelem, pár szerszám, elsősegélydoboz, stb. Lássuk be, a hülyének is megéri. Szóval, én nagy rajongója vagyok a zombiknak, de azért na. Még az Amerikai Járványügyi Hivatal (a híres CDC, ami pont a Walking Dead-ben elég csúnya véget ért) is foglalkozik a témával! Szerintük „better safe than sorry”, szerintem epic facepalm. Látjátok, azért gondolatébresztő volt! Szóval a többire is el fogok menni, és köszönöm Rachel-nek, hogy felhívta rá a figyelmem! Íme a program:
Szóval, mint látjátok, a tudomány mellett azért más dolgokra is szakítunk időt. :) Közben lassan ideér a jóidő, úgyhogy szépen lassan nekivágunk az országútnak is. A fejleményekről természetesen beszámolunk. :)
