Az első pár nap után a következő egy hetet Californiában töltöttük. Ebben a részben ennek első feléről lesz szó, amit Sacramento érintésével San Franciscoban töltöttünk.
Nevadába is elnyúlik, de leginkább Californiában húzódik a Sierra Nevada, és ezen keresztül vezetett az utunk Renoból Sacramentóba. Így továbbra is élvezhettük a hegyi utak szépségeit.
Évekkel ezelőtt nagy Puzzle Pirates játékos voltam :D Zsuzsi is játszott, de nem annyit, mint én. Itt ismerkedtem meg a csapatban pár emberrel, akikkel a mai internetes világnak köszönhetően facebookon is ismerősök lettünk. Közülük is Melissa, már mikor megtudta, hogy itt fogunk lakni egy évet, kezdte tervezni, hogy találkozhatnánk. Először arra gondolt, hogy majd nyáron eljönnek a gyerekekkel Omahába az állatkertbe (Omahában van a San Diego-ival folyamatos versenyben az USA legnagyobb állatkertje, és mi még nem voltunk benne :D ), de végül úgy alakult, hogy nem tudtak jönni. De mikor megtudta, hogy nyáron megyünk San Franciscoba, újra tervezni kezdtük, hogyan találkozzunk. Ők Sacramento és San Francisco között laknak, és végül arra jutottunk, hogy találkozzunk Sacramentóban, mert még nem voltak a State Capitolban. Picit hamarabb odaértünk, és addig lesétáltunk a Sacramento folyóig, meg vissza a Capitolhoz, és gyorsan lefényképeztük magunkat :D Amúgy Sacramentóban nagyon meleg van...
Melissa elhozta a két kislányát, Addie-t és Evie-t, valamint egy barátnőjét, Lindát. A Capitolban részt vettünk a vezetett túrán (eddig ez az egyetlen Capitol, amiben vezetésen voltunk), majd egy palacsintázóban ettünk a többiekkel.
Melissáéknak sietniük kellett haza, mert Addie-nek aznap volt az évnyitó (igen, augusztus 6-án...), mi pedig mentünk tovább San Franciscóba. San Franciscóba sikerült délután 5 körül érkezni, ehhez mérten a forgalom mérsékelten volt barátságos. A legnagyobb fennakadás a Bay Bridge előtt volt, mert az fizetőkapus. De ezt is túléltük :D
San Franciscóban drága lakni, nem csak hosszú távon, de szállodában is. Legalábbis az emelkedett igényeinkhez, mint külön fürdőszoba, magában a városban 3 héttel a nyaralás előtt szállást keresve már nem lehet olcsón hozzájutni. Ezért nem ott szálltunk meg, hanem San Brunóban, ahol emberi áron találtunk szállodát, amihez ingyen parkoló is járt (San Franciscóban ez is szempont...) Ráadásul a szálloda 10 percre volt a vasútállomástól, ahonnan 15-25 perc alatt ért be a vonat San Franciscóba. A vasútállomásig pedig San Bruno latinos kisboltos utcáján vezetett az út.
Első nap San Franciscóban először elvillamosoztunk a belvárosba a vonattól, onnan pedig elnosztalgiavillamosoztunk a Fisherman's Wharfba. Itt meg is állunk egy pillanatra, és megemlékezünk róla, hogy végre több mint hét hónap után újra tömegközlekedtünk :D (Az F villamoson - a nosztalgiavillamos - utazni nem élmény a tömeg miatt... De mindegyik máshogy néz ki, úgyhogy az utcáról nézve nagyon élvezhetőek :D ) Szóval először hajóztunk az öbölben. A hajó körbevitt az Alcatraz körül, majd átment a Golden Gate híd alatt, és vissza a kikötőbe. (Az Alcatrazba már nem tudtunk menni, mert az összes jegy elkelt.)
A hajózás után a Fisherman's Wharfban sétáltunk, ami San Francisco egyik legturistásabb turistanegyede. A szuvenírboltok mellett itt van kiállítva a USS Pampanito tengeralattjáró és az SS Jeremiah O'Brian szállítóhajó, ami részt vett a partraszállásban. Ezek belülről is megnézhetőek, és nem mindennap járhat az ember tengeralattjáróban, úgyhogy meg is néztük őket :D A hajók után egy játékgép múzeumban jártunk, ahol mindenféle régi és újabb játékgépekkel lehet játszani. Játszottam Whack-a-mole-t :D A nyaralás alatt ritkán ettünk étteremben, de mindenképpen ajánlották sokan a San Francisco-i sourdough kenyeret (ez egy rozscipó, magyar szemmel semmi különös, de az itteniek szerintem ritkán látnak igazi kenyeret), meg a tengeri herkentyűket. Úgyhogy ettem egy kagylólevest cipóban, Zsuzsi meg valami rákot (már nem emlékszem :D ).
A Fisherman's Wharf után utaztunk a kábeles villamoson. István előre szólt, hogy készüljünk a sorra, de azért nem számítottunk ekkorára :D Így utólag visszaemlékezve éveket álltunk sorba, de az utazás élmény volt. És sorban állás közben volt alkalmunk többször megnézni, hogyan fordítják meg a kocsikat a végállomáson :D A villamosozás után sétáltunk a kínai negyedben, elmentünk a Transamerica piramis mellett, majd lekéstük a vonatunkat, és egy órát ültünk egy Starbucksban :D
Másnap a Golden Gate hídhoz mentünk először. Ingyenes buszjárat megy a Presidioba (ez a park a Goldan Gate híd körül), ennek a megállóját csak negyed órába tellett megtalálni :D A távolsági buszpályaudvar mellől indult, ahol nagyon sok számozott busznak is van megállója, amelyek megállóját nagy táblák mutatják. Kivéve a 41-es buszét, amivel az ingyen buszunk megállója közös volt a sarkon lévő nagy térkép alapján. Úgyhogy bíztunk benne, hogy egyszer majd csak jön egy busz, ami elvisz minket :D A Presidioban elsétáltunk a Golden Gate hídig. Nekem azt hiszem a Golden Gate hídon volt leginkább a nyaralás alatt a hihetetlen, hogy ide tényleg eljutottam érzés.
A híd után lebuszoztunk a Golden Gate Parkba. Itt számos látványosság van, de időhiány miatt csak a parkban sétáltunk, és a Japán kertbe mentünk be. Ezek mellett itt van még a de Young Múzeum, a California Academy of Sciences tudományos kiállítás és a Conservatory of Flowers üvegház.
Mivel előző nap sok időbe tellett sorba állni, így nem adtuk fel a helyünket Lombard streetnél, így meggyőztem Zsuzsit, hogy elbuszozunk, és onnan csak két sarokra lesz a híres kacskaringós utca. Ez volt azt hiszem az a része a nyaralásnak, amikor Zsuzsi nem annyira szeretett... A buszra a városházánál szálltunk fel, ahonnan az első pár megállón keresztül a csak feketék lakta negyeden keresztül haladtunk, és a busz is tömve volt velük, és olyan sztereotípiáknak megfelelően nagyon hangosak voltak. Nem ért minket semmi gond, de Zsuzsi ezt az élményt tudta volna nélkülözni. Ezután jött a "csak" két sarok, ami persze felfelé kb. 100%-os emelkedőt jelentett. De felértünk, lesétálhattam a Lombard Streeten, úgyhogy teljesült sok San Francisco-i vágyam közül ez is. Ezután eltroliztunk a kábeles villamos gépház-múzeumhoz Chinatownban (előző nap már bezárt, mire odaértünk volna). Itt sikerült teljes egészében megérteni, hogyan működik ez a kábeles rendszer.
Másnap mentünk tovább Los Angelesbe, de ez már megint csak újabb bejegyzésben fog előkerülni.
