Ahogy ígértük, folytatódjon berendezkedésünk története. Ott hagytuk abba, hogy beköltöztünk és beszereztük az alapvetőbb berendezési dolgokat. Most kitérnék pár dologra, ami így a költözéshez, akklimatizálódáshoz, satöbbihez kapcsolódik. :)
1. Időeltolódás: az időeltolódás 7 óra, visszafelé. Ennek köszönhetően nem volt olyan probléma, hogy napközben ne tudtunk volna aktívkodni, vásárolni, mászkálni, ügyintézni. Cserébe esténként annyit aludtunk, mint egy baba. Este 8-kor bezuhantunk az ágyba, és reggel 8-kor úgy keltünk, mint két zombi. Ez ment kb. 1 hétig, mostmár tök ügyin fenn tudunk maradni sokáig, mégis emberek vagyunk reggel. Juhú! :)
2. Időjárás: zizi. Mikor megjöttünk, tavasz volt, kabát nélkül lehetett jönni-menni. Utána esett a hó és hideg lett. Utána nem esett a hó, de még hidegebb lett. Elég durva hideg. Hétfőn megdőlt egy kb. 20 éves hidegrekord. Most meg megint melegszik. A helyiek azt mondják erre, hogy „Don’t you like the weather in Nebraska? Wait 10 minutes.” És tényleg. :) Még szerencse, hogy annyira nem vágjuk még ezt a °F témát, sokszor szerintem ez igazi áldás. :) Azt már masszívan tudjuk, hogy a 32 °F az 0 °C. Így a hétfői -11 körüli °F-et el lehet képzelni, milyen volt. :) És tanultunk még egy érdekes szót, ez pedig a windchill: ez azt jelenti, hogy marha hideg van és marhára fúj a szél, ettől a -11 -30-nak érződik. És az egyetemen a folyosókon, meg a WC ajtókon meg lehet szaktekinteni, mi a helyes magatartás tornádó esetén.
3. Ügyintézés: röviden és tömören: gyors és hatékony. Ez alatt a kb. 2 hét alatt, mióta itt vagyunk, a berendezkedés mellett a következő dolgokat intéztük el úgy, hogy az elmúlt 4 munkanapon már dolgoztunk:
- Social Security Number igénylés: várakozással együtt kettőnknek 15 percbe telt. És bár korán mentünk, nem ordították le a hajunkat, és vissza se kell menni, csak lefénymásolták a papírjainkat, a kitöltött kis adatlapot még csak alá se kellett írni. Aztán lehet a végén nem kapunk. :) De arról csak szóltak volna. :) Remélem. :) (Ati: vagy majd értesítenek róla levélben :) )
- Bankszámla: kb. 1 óra volt a számlanyitás, netbank-izzítás, bankkártya-igénylés, és lakásbiztosítás-kötés. A bankolásról röviden: kicsit tök furi. Ráment egy hétvégém, mire az összes kapott kis infókönyvecskét elolvasva nagyjából felfogtam. (Banki szakzsargon angolul=nem móka) Szóval, kétféle számla van: checking (ez a rendes számla) és saving (ez meg ilyen takarékszámla jellegű). A checkinghez van a bankkártya (amit tegnap meg is kaptunk) és a csekk-könyv (igen, amit otthon csak a TV-ben látni). Itt imádják a csekkeket, nekem még kell egy kis idő (vagy sok), hogy hozzászokjak, hogy iszonyatos pénzek cserélnek gazdát incifinci papírfecniken. Már nekünk is kellett használni, mert még nem volt kártyánk és a lakbérfizetésnél az „absolutely no cash” policy van érvényben, így olyan filmesen előkaptuk a csekk-könyvünket és azzal fizettük (miután a kedves fiú segített kitölteni :) ). És van drive-thru bank. És drive-thru bankautomata. Szóval még ahhoz se kell az autóból kiszállni. (Ati: és ma pl. nem találtunk nem drive-thru automatát a kiszemelt bankfióknál...)
- Autó: ez egy picit több időbe telt, de volt egy srác, aki csak velünk foglalkozott, és konkrét ötlettel mentünk (ezermillió hála Brigi és Steve!!!). Szóval, a kocsi egy másik telephelyen volt, de odahozatták nekünk, addig a fiú szórakoztatott minket (vagy csak arra várt, mikor ülünk már le a váróban, de ha így is volt, jól leplezte és csomócsomó kérdésünkre válaszolt). A tranzakció végén lecsekkolták a kocsit, és tök rendik voltak, mert mondták, hogy az aksi már nem annyira jó és az ebben a hidegben gond lehet, és ingyen kicserélték egy újra és még ők kértek elnézést, hogy sokáig tartott. Képek később érkeznek. Mármint a kocsiról, nem az aksiról. A kocsi amúgy egy 2003-as Chevy Impala.
- Biztosítások: lakás (lsd. bank), kocsi, egészség: utóbbi kettőt online intéztük, köszönjük István tanácsait a kocsibiztosítással kapcsolatban! (itt egy csomó minden úgy van, hogy csak online meg telefonon lehet. Ez egyébként nem egy rossz rendszer, csak kicsit problémás, ha nem vagy állampolgár és nincs Social Security Number-öd meg helyi jogsid. Az egészségbiztosítással voltunk még kicsit bajban, ez itt tök máshogy megy, mint otthon, mindenkinek valamilyen céggel kell szerződést kötnie. Ezekből annyi van, mint égen a csillag, de végül az egyetem által javasolt cégek közül választottunk egyet, ami kifejezetten külföldi diák/kutató kliensekre specializálódott, és viszonylag emberi áron egész jó a szolgáltatás (legalábbis azt hiszem, a véleményem kevésbé az amerikai biztosítási rendszer kiterjedt ismeretén, mint inkább a reményeimen alapul).
Azt hiszem, kb. ennyi. Ami általános jelenség, hogy nagyon rendesen bánnak az emberrel ügyintézésnél, kedvesek, minden kérdésre válaszolnak, gyorsak, szervezettek. És szeretnek beszélgetni. Szóval teljesen jó. :) És szombaton van posta és bank. És a postaládák az út mentén vannak és nincsenek zárva és nem lopja el senki. Még egy dolog az itteni bizalomról, biztonságról: a lakásunk ajtaja gyakorlatilag könyörög érte, hogy feltörjék, 1 helyen záródik, és elég masszív rések vannak az ajtó körül (ez itt amúgy sok ajtóra igaz). Beletelt 1-2 napba, mire az otthoni 11 ponton záródó biztonsági ajtó után belenyugodtunk, hogy ez így rendben lesz. :) (Ati: az ajtó alatti 2 centi magas résen be lehet látni a lakásba... mert ugye küszöb sincs)
4. Lakás- ügyintézősdi: a lakással kapcsolatban is akadt még pár dolog. A beköltözésnél ki kellett tölteni egy ilyen hibalistát a lakásról, amit Ati már említett. Ekkor feltűnt nekünk, hogy az egyik lámpa nem ég. Szóltunk, másnap kijött a szerelő és megcsinálta, mire hazaértünk. Kis fecnit hagynak az ajtóban, hogy ki volt itt és mit csinált és kész lett-e (kész lett). Aztán szóltunk pár nappal később, hogy a szárítónkat meg kéne nézni, mert úgy nyikorog, hogy szerintem otthonról is lehetett hallani (hát ez a mosás-szárítás is mókás, a mosóprogram teljes 30 percig tart). Mondták, hogy majd jönnek, de akkor nem jöttek rögtön. Mostmár tudom, hogy annak a titka, hogy jöjjön a szerelő az, hogy az ember eldöntse, hogy „a fenének sincs kedve már mosogatni, majd holnap”, és akkor a bácsi egyből megjelenik, hogy láthassa a csetrest. De ma itt volt a kis papír, hogy done. :) Hétvégén meglátjuk, hogy tényleg-e. (Ati: én pár másodpercre ma is bekapcsoltam, és nem nyikorgott) Ami iszonyú lassan ment és többször kellett érte szólni, az a TV és a net. De tegnap végre azt is bekötötték, úgyhogy végre tudunk beszélni a családdal. :) És szerdán élőben nézhetem az American Horror Story-t. És jövő héten az egyik csatornán Superhero Week lesz. (Ati: az "egyik csatornán"-hoz annyi a hozzáfűzésem, hogy a tv-t ingyen kapjuk a lakáshoz, és annyi csatornánk van, hogy meg sem tudjuk számolni) :) Az internetből a legnagyobb sebességűt választottuk, high speed, 24 Mbittel hasít. :) Most már csillapodnak az elvonási tünetek. :)
5. Angol: örömmel jelenthetem, hogy fejlődünk. Egyre jobban hozzászokunk a fénysebességű anyanyelvi beszédhez és részt tudunk venni beszélgetésekben, és fejlődik a small talk (a.k.a. csacsogó) képességünk. :) Amit ígértem: Atinak nagyon cukin hallatszik az angolján a debreceni t meg még pár másik hang, pedig a magyarjában meg nem. Édi!!! :) A félreértések elkerülése végett természetesen az én angolom sem akcentusmentes, csak az enyém uncsi.
Legközelebb mesélünk Nektek az egyetemről, ahol múlt héten megkezdtük a munkát és a lincolni magyarokról, akik nagyon aranyosak és hihetetlen nagy szeretettel fogadtak minket, amit itt újra és blogilag előre is nagyon köszönünk! <3 És érkeznek majd újabb képek is. :)
