Lassan négy hónapja volt, hogy elindultunk nyaralni... Úgyhogy erőt veszek magamon, és jöjjön a folytatás képek özönével.
Los Angelesben voltunk a legutóbbi bejegyzésben. Innen Las Vegas felé vettük az irányt a Mojave sivatagon keresztül. A sivatagban nem jártunk, mert mindenre nem volt időnk, de az autópálya keresztülmegy a sivatagon, és kinéztünk az ablakon :D Az út mentén egy dolgot szerettem volna megnézni (előjött a nem mélyen rejtező geek belőlem :D ), ez pedig az Ivanpah naperőmű, ami jelenleg a legnagyobb naperőmű a világon.
Eddig nem nagyon volt tapasztalatunk sivatagokkal, és szerintem az átlagember képzeletében a sivatagban kb. háromévente esik egyszer az eső. Nos ez itt nem így van, nyáron gyakoriak a gyors rövid szakadó esővel járó viharok. Természetesen egész úton hétágra sütött a nap, kivéve mikor Ivanpah mellett haladtunk el...
Las Vegasban egy Cirque du Soleil előadást néztünk meg, a Mystère-t a Treasure Islandben. A Treasure Island az a szálloda, amelyikben a Beépített szépség 2 utolsó jelenetei játszódnak, azért is választotta Zsuzsi ezt :D (amúgy Cirque du Soleil előadás kb. minden második szállodában van a Stripen). A Treasure Island egy háromnegyed órás sétára van az Excaliburtól, amiben megszálltunk, így volt alkalmunk az odaúton megcsodálni a Strip csillogását is. A Strip tényleg csupa csillogás, és ezt nem csak mi akartuk megnézni, ezért csupa tömeg is. Olyan filmekből is híres szállodák mellett jártunk, mint a Ceasars Palace vagy a Venetian. A Bellagio is útba esett, ahol megnéztük a híres szökőkutat. Erről csináltam egy rövid videót is (nem az egészről, mert gondoltam nem képernyőn nézném végig az egészet). Az előadás után visszasétáltunk a hotelba, Las Vegasban már nem szerencsejátékoltunk, az pont elég volt Renoban.
Másnap a Hoover-gátat néztük meg. A gát belsejében nem jártunk, mert arra a túrára nagyon sokat kellett volna várni, csak a turbinákat néztük meg vezetett túrán, és sétáltunk magán a gáton. A hídon sem sétáltunk, amiről igazán jó kilátás lett volna a gátra, mert aznap iszonyatosan meleg volt, és ebben az időben arra a minimális kis mászásra sem vágytunk, ami a parkolótól a hídig vezetett. A hídon átautóztunk, de autóból nem látszik semmi a gátból :D
Ezek után nyaralásunk természeti szépségeket felvonultató része következett. Első állomásunk a Grand Canyon volt. A Hoover-gát utáni délutánt a közelébe autózással töltöttük :D Az I-40 a történelmi Route 66 mentén halad, így egy pisiszünet alkalmával volt is szerencsénk a Route 66-en fényképeszkedni, valamint a szállásunk is a Route 66-en volt Williamsben.
A városban a turizmus erőteljesen a Route 66-re van kihegyezve a Grand Canyon mellett :D Itt volt az egyetlen nem nagy szállodalánchoz tartozó szállásunk a nyaralás alatt, és ennek köszönhetően további élménnyel gazdagodtunk. A szálloda (Grand Canyon Hotel) Arizona legrégebbi szállodája, minden szobája másmilyen berendezésű. Miután bemehettünk az üres szobákba, mi választhattuk ki, melyikben szeretnénk aludni. Felszereltségében természetesen nem hasonlítható össze a tucatszállodákkal, de ilyen hangulatos szállodában még sosem voltunk ittlétünk alatt.
A Grand Canyon lenyűgöző volt. Sajnos az idő egy picit párás (vagy valamis) volt, ez a képeken is látszik (élőben természetesen sokkal jobb volt :D ). Nincs is nagyon mit mondani, beszéljenek a képek :D (azt hiszem ez igaz lesz a nyaralásunk maradék részére). Talán annyit, hogy itt újra rá kellett jöjjek, hogy én félek valaminek a szélén állni... Nem a magasságtól önmagában, mert pl. Chicagoban a felhőkarcolón, amikor kiálltunk az üvegkalickába, ott nem féltem, mert tudtam, hogy nem eshetek le. De a Grand Canyonnál én nem álltam ám ki a szegély szélére (amúgy rangerbácsi ott mesélt is másoknak, amit kihallgattunk :D hogy nem extrém ritka a kanyonba esés).
A Grand Canyon után még megnéztük a Navajo National Monumentet, ahol egy kanyon falában épült Pueblo indián romokat láthattunk a kanyon másik oldalából. Az ideúton nagy örömünkre megtapasztalhattuk azt is, milyen is, amikor egy 2x1 sávos úton van nagyon hosszú félpályás útlezárás :D de úgy fél óra álldogálás után csak továbbjutottunk.
