Múlt hét végén Kansas City-be mentünk, ahova már kétszer akartunk, csak valahogy sosem sikerült.
Az államok neve + city nevű városok általában abban az államban vannak, amikre a nevük utal, gondolná az ember. Na Kansas City esetében ez nem így van. Bár Kansasben is van Kansas City, de a nagyobb, korábban alapított Kansas City Missouriban található. A kettő ma már összeér, és több egyéb várossal egy nagy agglomerációt alkotnak, de ez nem változtat azon, hogy Kansas Cityként szinte mindenki Kansas City, Missourira gondol.
Az ismeretterjesztő bevezető után jöjjenek a saját tapasztalatok.
Először is egy szobor a benzinkút előtt, ahol még Nebraskában tankoltunk. Ahogy most nézegetem a térképet, Syracuse-nál.
Első benyomásunk Kansas Cityről nem a legjobb volt... Először a felhőkarcolós belváros részét néztük meg a városnak. Itt van a híres könyvtár, ami úgy néz ki, mint egy nagy sor könyv. Illetve mint kiderült, az nem a könyvtár, hanem a könyvtár mellett egy parkolóház. Na nem is ezzel volt a gond, hanem hogy a könyvtár utcájában, meg a végén lévő téren, ahol a városháza van, hajléktalanokon kívül egy lélek sem járt. Azért körbesétáltunk a belvárosban, de ezek alapján nem szerettünk bele első látásra Kansas Citybe. A belvárosban amúgy nem nagyon van sok látnivaló, de persze megnéztük a Roadside America ajánlotta bölénycsontváz szobrot, meg a nagy gombot tűvel és cérnával. Utóbbinál nem sokat időztünk, mert az ottani kis park is tele volt hajléktalannal. Idevettem a belváros részhez még (bár oda picit később mentünk) a Zsuzsi szerint látogatásunk mélypontját jelentő kilátóteraszt a Missouri partján. A parton tehervágányok vannak, a másik parton nincs semmi, és a kilátás annyira nem gyönyörűséges, ami indokolná ennek a terasznak a megépítését.
A belváros után, a csodás folyóparti terasz előtt mentünk el az Arabia Steamboat Museum-ba. Az Arabia gőzös 1856-ban süllyedt el a Missouriban, egy öszvér (és a teljes rakomány) kivételével nem voltak áldozatai a balesetnek. Az 1980-as években egy apa két fiával és két barátjukkal kitalálták, hogy megkeresik a hajót, mert abból milyen jól meg tudnának gazdagodni. Régi térképek és újságcikkek alapján megtalálták, hogy hol süllyedhetett el a hajó, ami mivel a Missouri medre azóta máshol van, egy farmon volt. A farm tulajdonosa engedélyezte nekik, hogy kiássák a hajót, ami sikerült is. A hajó a föld alá temetve szinte mindent épségben megőrzött a rakományából, a múzeumban ezeket állították ki. Illetve a hajó orra (vagy a vége, már nem emlékszem), és a nagy lapátkerék van kiállítva, magát a hajót a helyszínen hagyták, és visszatemették. Végülis a csapat arra jutott, hogy mégsem próbálják meg eladni a hajó rakományát, hanem múzeumot alapítottak. A kiállítási tárgyak legérdekesebbjei talán a befőttek, amikről azt mondták, hogy még mindig ehetőek. Igazából nem is maga a kiállítás volt az igazán érdekes, és lenyűgöző, hanem a története.
Az Arabia múzeum (és a csodás folyópart után) a Crown Center bevásárlóközpont környékén jártunk. Ez a környék már Kansas City szebbik részeihez tartozik, itt már embereket is lehetett látni az utcán. A Crown Centerben van a Legoland Discovery Center, amibe azonban 3-10 éves gyerekeket várnak, így sajnos oda nem mentünk :( (van nekik havonta egy hétfő, amikor csak felnőttek látogathatják, de hát ez ebben a hónapban pont nem arra a szombatra esett, amikor ott voltunk...) Mellette van az akvárium, de akkora sor állt hozzá, hogy az nem nagyon hozta meg a kedvünket. Helyette inkább elsétáltunk a vasútállomáshoz. Ez az omahaihoz hasonlóan már nem vasútállomásként működik, ebben kávézók és művészeti kiállítások vannak. Az állomással szemben van Kansas City I. világháborús emlékműve és múzeuma. Az emlékmű egy torony, aminek a tetejére fel lehet liftezni, és jól megnézni a várost. A múzeumot most idő hiányában kihagytuk, és csak a toronyba mentünk fel.
A szép kilátás után (innen tényleg szép volt a látvány, nem úgy, mint a folyóparton) visszamentünk a Crown Centerhez, hogy akkor eljött az ideje megkeresni a szállásunkat. De szerencsére ekkor már nem állt sor az akváriumnál, és rövid vacillálás után (a belépő nem volt valami kevés, és bár nem bántuk meg, hogy végülis bementünk, utólag is úgy gondolom, hogy overpriced volt) csak megnéztük az akváriumot is. Szép volt, tapogathattunk tengericsillagot és tengerisünt, és én bebújhattam minden kukucskálóba :D Utóbbiak valószínűleg gyerekeknek készültek, mert nem mindenhova fértem be kényelmesen :D
Szállásunk nem Kansas City, Missouriban volt, hanem a kb. 10 percre levő Mission, Kansasben. Mivel errefelé útbaesett, gondoltam megnézhetnénk Kansas City, Kansas-ben a diadalívet. Az odavezető út le volt épp zárva, így csak egy iskola sportpályáján át sikerült a legtetejét elkapni.
A szállásainkról nem nagyon szoktunk értekezni, általában az igényeinknek megfelelnek. Az itteni szállással sem lett volna gond, ha a szoba nem hajléktalanszagú... (Zsuzsi szerint ázott kóborkutya volt a szag, nem hajléktalan) Emellett az sem volt valami biztató, hogy a tévére rá volt téve egy címke, hogy úgy van programozva, hogy csak a szállodában működjön, és ne lopjuk el. És a belépőkártyához is járt néhány jótanács, amiket más hotelekben még nem kaptunk... De túléltük, és ide sem megyünk többet :D
Vicces is történt a szállodában. A hosszú nyaralásra gondoltuk, hogy sok szuvenyért tudjunk venni magunknak, spórolunk az evésen, és ha van mikró a szobához, akkor előre vett konzerves/dobozos kajás vacsorát tartunk. Gondoltam, hogy majd előre kipróbáljuk azért, hogy ehetőek-e ezek, és már itt próbát tehetünk. De mivel hús nélkül nem étel az étel, vettem konzerv főtt csirkemellet is (ez meglepően finom, és tényleg húsból van), amihez csak konzervnyitót felejtettem el vinni. Megnéztem gyorsan a neten pár hogyan nyissunk konzervet nyitó nélkül. A dörzsöljem a betonhoz módszert Zsuzsi nem engedélyezte, a többihez pedig nem volt eszközünk. De, korábban vettünk szerszámkészletet a kocsiba just in case, és most jól jött :D Fogóval jó lassan sikerült annyira kibontani a konzervet, hogy már ki jöjjön belőle a hús. Az élmény némileg első karácsonyfánk hazaszállítására emlékeztetett...
Már este láttuk, hogy másnap nem foguk az egész napot Kansas Cityben tölteni, mert ami érdekelt volna minket, az vasárnap nincs nyitva, vagy pedig pár óra nem elég rá, úgyhogy este próbáltunk a neten gyorsan kinézni valamit a környéken. Zsuzsi naaaaagy-naaaaagy bánatára (én tényleg sajnáltam) a közeli Independenceben található hajmúzeum sem volt nyitva vasárnap... Végül Topeka mellett döntöttünk, ami nincs messze Kansas Citytől, és a hazautat sem hosszabbítja meg, és ráadásul kb. annyi látnivalója van, hogy fél nap pont elég rá.
Szóval másnap reggel magunk mögött hagytuk a szagot, és magunkba szívtuk a modern művészet egy kis darabját még Kansas Cityben. Annyira nem voltunk művészetre éhesek, hogy be is menjünk a múzeumokba, de körbesétáltuk a Kemper és a Nelson Múzeumot. A művészeti negyed mellett van a Country Club Plaza nevű bevásárlónegyed. Valakinek egyszer kipattant a fejéből, hogy építsünk már egy kis Sevillát Kansas Cityben, és tegyünk bele üzleteket és éttermeket, így született a Country Club Plaza.
Kansas Cityből Topekába autózva utazhattunk először fizetős autópályán, mióta itt vagyunk (micsoda élmények értek minket a hétvégén :D ). Topeka nem egy hatalmas metropolisz... Körbesétáltuk az államházát, megnéztük a közelében a Roadside America ajánlotta madarat :D, meg a tűzcsapos kertet. Ezután elhajtottunk a város híres rózsakertjéig, ami a nagy meleg miatt nem a legszebb arcát mutatta. Végül itt is találtunk egy repülős múzeumot, ami ráadásul még nyitva is volt vasárnap.
