Két hete Iowába látogattunk.
Szombaton Boone-ba mentünk, ahol egy sétavonatozáson vehettünk részt. Nem volt rossz, de ez igazán az amerikaiaknak érdekes, akik különösen a Középnyugaton nagy valószínűséggel egész életüket le tudják élni vonatozás nélkül.
Még a vonatozás előtt megnéztük a kiállítást, illetve egy rövid filmet az Iowai villamosokról. Fénykorában Iowának (mint ahogy az USA sok részének) kiterjedt városokon belüli és városok közötti villamoshálózata volt, amit (szerintem sajnos) itt is felszámoltak. Erre emlékezik a sétavonat mellett induló sétavillamos (amit idő hiányában nem próbáltunk ki).
Első osztályon utaztunk, ami azt jelentette, hogy légkondis volt a vagon. Ez aznap elég jól jött :D Éééés, az ülések szembefordíthatóak voltak, erről van egy videónk is, ahogy Zsuzsi fordít. Gőzmozdony húzta vonatunkról az állomáshoz közel megnézhettük a vágány mellett kiállított (vagy másképp nevezve rozsdásodni lerakott) egyéb vagonokat és vasúti munkagépeket. Majd átmentünk két hídon, melyek jó magasan a folyók felett íveltek. Az elsőnél a mozdony kieresztett egy adag gőzt, amitől szivárvány alakult ki a vonat mellett-alatt. Ezután elhaladtunk a legnagyobb YMCA tábor mellett, és jó darabon az áradó Des Moines folyó mentén haladtunk, majd ugyanazon az útvonalon visszatértünk. Közben utazott a vonaton két kisfiú is, akiknek aznap volt a születésnapja, így közösen énekelte nekik az egész vonat a Happy Birthday-t. Ez is olyan nagyon amerikai, de nagyon kedves volt :D
Boone-ból Ames-be utaztunk, mert itt találtunk olcsóbb szállást Des Moineshez közel. Ames ad otthont az Iowa State Universitynek, és emellett nem halmozták el rengeteg látnivalóval, úgyhogy nem volt gond, hogy csak délután 4-re értünk ide :D Itt a Reiman Gardens nevű parkot néztük meg. Ebben van egy pillangóház, amit Zsuzsi nem annyira élvezett, így abban nem töltöttünk rengeteg időt. Egy pillangó rá is szállt a papírjára, és nem akart elmenni onnan, ezért az ott dolgozó néni segítségét kellett kérnünk, aki szakszerűen átültette a pillangót egy bokorra. A pillangóház mellett keltető is van, ahol épp kelt is ki két pillangó a bábból. Ez egy nagyon lassú folyamat, és eléggé úgy néz ki, hogy nem valami könnyű, mert jó hosszan pihennek közben az épp félig kikelt pillangók. Maga a park időszakos-tematikus kiállításnak ad otthont, jelenleg az űr volt a téma, így sok különbözőre festett kis földönkívüli, és néhány nagyobb szobor volt épp a parkban. Emellett itt található a világ legnagyobb kerti törpéje is. Volt az egyik üvegházban egy szobor, ami kezekből állt, amik világító virágokat tartottak. Ha sms-t küldtünk a virágoknak, akkor megváltoztatták a színüket. Korlátlan sms-keretünknek köszönhetően ezt ki is próbáltuk :D Ames-nek kb. ez a park a látványossága, de azért még megnéztük Bíró Ica szobrát, és az Acélpulykát... Bíró Ica eredetileg Wooden Lady volt, azaz fából készült, de nem bírta az idő vasfogát, úgyhogy újból készült, mostmár Metal Lady-ként. A rendkívül fényes Acélpulyka pedig az Iowa Turkey Federation épülete előtt áll.
Másnap mentünk Iowa fővárosába, Des Moinesbe. Szombaton Zsuzsi vezetett, vasánap pedig én. Lehet tippelni, mikor volt dézsás-esős vihar... Természetesen vasárnap :D Szerencsére, mire megérkeztünk, elállt, és így legalább nem volt borzasztó meleg. A vasárnapot nem túl szerencsésen választottuk, mert ekkor nem látogatható a State Capitol (bezzeg a lincolni minden nap nyitva van...) Így csak körbesétáltuk az épületet, majd továbbautóztunk a Des Moines folyónál levő gyaloghídhoz, ami a Women of Achievement (kb. Sikeres Nők) hídja névre hallgat. Majdnem beleszédültünk az örvénylő-áradó folyóba (na jó, igazából nem, de elég félelmetes és mesmerizing volt), úgy zubogott át a sok víz a gáton. Ezután a Pappajohn Szoborparkot néztük meg. Újból rá kellett ébrednem, hogy nem értek a modern művészethez :D Végül a kormányzó házát szerettük volna meglátogatni, de ott derült ki, hogy ez sincs vasárnap nyitva... Mikor megjelent egy biztonsági őr is, akkor gondoltuk, itt az ideje továbbállni :D Zsuzsiék csoportjából Rachel ajánlotta, hogy együnk a Zombiburgeresnél, de úgy tűnt, mások is hallottak a helyről, mert tele volt, leginkább tizenévesekkel, úgyhogy arra jutottunk, hogy inkább nem eszünk ott. Rachel ajánlotta még a Raygun nevű boltot, ami vicces Középnyugat témájú dolgokat árul, itt vásároltunk is :D Ők jöttek velünk haza: szatyor Zsuzsinak, mágnes nekem (ez Zsuzsi ízlésének már sok), mágnes mindkettőnknek (ahogy a konzulnéni beszélt Nebraskáról a vízuminterjún, ez elég valósnak tűnik :D )
Délután a Living History Farms-ot néztük meg Des Moines mellett, ami egy nagy skanzen három hagyományos farmmal (1700-as indián farm, 1850-es és 1900-as farm) és egy 1875-ös kisvárossal. A három farmhoz traktor húzta rengő kocsin utaztunk. Az 1700-as indián farmmal kezdtünk, ami egy tipiből és egy téli szálláshelyből állt. A következő az 1850-es farm volt, ahol egy bácsi a birkákat és a tehenet terelgette fel-alá a látogatók szórakoztatására. Itt a család még rönkházban lakott. Az 1900-as farmon már szép nagy házuk volt nagy pajtával, lovakkal és malacokkal. Itt a néni cseresznyeszedésre invitált minket, amiből majd pitét süt, és befőttet főz. A farmok után visszatraktoroztunk a városba. Itt az üzletekben változóan lelkes beöltözött fiúk, lányok és bácsik fogadtak minket. Zsuzsi nagyon ügyes, és jól elbeszélgetett velük. Én socially awkward vagyok, úgyhogy csak hallgattam :D A boltos lány már sok volt, a seprűs lányon pedig eléggé az látszott, hogy ezt nem annyira szereti csinálni... A legjobbak a gyógyszertáros bácsi, a kovácsfiú és a nyomdászfiú voltak. A gyógyszertárban élő piócát is láthattunk. Az eddig látogatott skanzenek közül ez volt a legjobb.
Hazafelé megint belefutottunk egy szakadó esőbe, de már meg sem lepődtem :D A következő részt az anyák ne olvassák :D Másik izgalom a hazafele úton a sebességhez kapcsolódik. Az Interstate-en mindenki speedel. Ha valaki a sebességhatáron megy, azt leelőzik a kamionok is... Természetesen én sem szeretném megakasztani a forgalmat ;D Valamiért Iowában az I-80 autópályán a sebességhatár 70 mph (~110 km/h), ami amúgy indokolatlanul alacsony, Nebraskában az I-80-on 75 mph (~120km/h) a határ. Szóval még Iowában esetleg akár 80 mph-val is haladhattunk, mikor utánam fordult egy State Patrol autó az autópálya két felét összekötő szervízútról... Na az elkövetkező 10 percben olyan pontosan 70 mph-val mentünk :D Azért ijesztő volt egy pár percig.
