Elég hihetetlen, de eljött ez a nap is, holnap indulunk. Búcsúzóul gondoltuk megosztjuk Veletek a készülődés egyes fázisait. :)
Pakolási stratégiánk alapköve a következő volt: 1-1 bőrönd benne van a jegyek árában, ezek mellé még 1-1-et tervezünk vinni, ezekért a helyszínen kell plusz pénzt fizetni. Arra az esetre, ha valamilyen orbitális para folytán mégsem lehetne plusz csomagot vinni, akkor Violáék a 2-es számú bőröndöt hazahozzák. Mert Viola és Dávid annyira jó fejek, hogy holnap hajnalok hajnalán (egész pontosan 4 órakor) kivisznek minket autóval a reptérre. Köszönjük szépen!!! :) <3
A pakolási stratégiánk ezen a ponton túl elvált egymástól. Ati módszere az volt, hogy 1,5 nappal indulás előtt kinyitotta a két bőröndjét, beledobálta a szekrényéből, amit hozni szeretett volna (ez elég viccesen nézett ki), majd újra kiszedegette, összehajtogatta és elrakta a cuccokat. A következő képeken láthatjátok a kiinduló állapotot a nappaliban kettőnk közös kupijával (igazából nem volt közös kupi, mire én kupit csináltam, addigra Zsuzsi már elpakolt, mert ő ilyen szorgi :) a kupis kép a behányt bőröndös utáni állapotot mutatja - Attila), majd Ati pakolásának fázisait:
Az én módszerem az volt, hogy kb. 1 héttel korábban (igen, a pánikkirálynő full üzemmód aktiválva) elkezdtem a padlón összehordani a cuccaimat, majd azokat szépen belerakosgattam a bőröndökbe. Majd, mikor kiderült, hogy túl nehezek, kipakoltam pár cuccot, majd vissza a maradékot. :) Ez a folyamat, valamint a csodálatos végeredmény látható a következő képeken. Majd jövőre, ha nem felejtjük el, elmeséljük, ezek közül a cuccok közül mi volt tök fölösleges. :)
Szóval nagyjából készen állunk az indulásra. Mivel ezt éppen karácsonyra sikerült időzítenünk, meglátogattuk a családjainkat múlt héten karácsonyozni és elköszönni, előtte pedig az egyetemen is elbúcsúzkodtunk. Az utazás már az indulás előtt is szolgál tanulságokkal. Például azzal, hogy elbúcsúzni a barátoktól és a családtól, és itthagyni a biztonságos, megszokott kis fészkünket (munka és lakás kontextusban is) piszok nehéz dolog. Így a nagy várakozás mellé azért befigyelt 1-2 (na jó, az én esetemben picit több) sírdogálós perc is. (Úgy, hogy ráadásul ketten megyünk, nem is egyedül. Mindenki egy hős, aki ezt egyedül végigcsinálja!) Az öröm a bánatban az, hogy tulajdonképpen azért van a bánat, mert itt szeretünk és szeretnek, így igazából a bánat tulajdonképpen öröm. Nagyon szeretünk Titeket! <3 :) És ennek az útnak köszönhetően még jobban tudatában vagyunk, milyen szerencsések vagyunk, hogy vagytok nekünk.
Búcsúzóul, íme egy klasszikus dal (jó, jó, főleg azoknak klasszikus, akik a 90-es években voltak tizenévesek, vagy beteges érdeklődést tanúsítanak a korszak fiúbandáinak munkássága iránt), valamint egy valódi klasszikus, Charles Dickens szavai:
„The pain of parting is nothing to the joy of meeting again.”
(Az elválás fájdalma semmi a viszontlátás öröméhez képest.)
Legközelebb már Amerikából jelentkezünk! :) Addig is mindenkinek boldog karácsonyt és új évet! Kb. mához egy évre találkozunk! :)
